Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A látszólag erős emberek...

Van egy bizonyos embertípus, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Az olyan emberre gondolok, aki elhiteti veled, hogy egy értéktelen senki vagy. Akit nagynak és erősnek látsz...vagy legalábbis önmagadnál mindenképpen erősebbnek. Aki képes egyetlen mondattal is komoly fájdalmat és maradandó lelki sérülést okozni neked. Akiről azt látod, hogy boldogan él, határozottan halad a céljai felé, és hozzá képest Te a kis dolgaiddal sehol sem vagy. De az is lehet, hogy nem is tudsz sokat az életéről, valamiért mégis fontos a véleménye. A véleménye, amit talán csak egyetlen egyszer hallottál, vagy talán újra és újra kifejezi feléd azt, amit két szóban össze lehet foglalni: értéktelen vagy. Egy értéktelen senki, aki bármibe fog, kudarcra van ítélve. Ismerős, ugye? Talán egyetlen ember jut most eszedbe a múltadból vagy a jelenlegi életedből, de ha rosszabbul jártál, akkor akár az egész környezeted ilyen. Sokan élnek így, nem Te vagy az első, és az utolsó sem. Valaki, aki fontos számodra, nem hisz benned. Vagy valaki, aki valójában nem is fontos számodra, csak a véleménye az, elnyom és megaláz Téged mások előtt. Te pedig csak állsz némán, vagy gyengén és kétségbeesetten védekezel, de legszívesebben elsüllyednél ott helyben – jó mélyre, hogy elő se tudjon kotorni az, aki véletlenül keresne. De úgysem keresne senki, hiszen egy értéktelen senki vagy. Megmondták. És ha megmondták, akkor az biztosan úgy is van. Egy valamit azonban elfelejtettél. Vagy talán soha nem is tudtad, mert nem tanították meg neked. - Attól még soha senki nem vált értékesebb emberré, hogy másokat értéktelennek tartott. - Senki nem válik többé, jobbá, hasznosabbá azáltal, hogy egy másik embert kevésnek gondol, vagy annak állít be mások előtt. Igen, tűnhet nagynak a szemedben az ilyen ember, de ez valójában nem az ő személyisége miatt van, hanem a sajátod miatt. Mutasd magad gyengének, amikor erős vagy, és erősnek, amikor gyenge vagy. Ez utóbbit egyesek ösztönösen jól csinálják. Akiket ugyanis Te erősnek látsz, azok közül sok az olyan ember, aki pont a saját gyengeségét próbálja kompenzálni mások elnyomásával. Mivel az, amit a saját életével kapcsolatban fel tudna mutatni, önmagában nem túl sok, ezért úgy próbálja a saját relatív értékét növelni, hogy a környezetében lévőkhöz képest nagynak szeretne látszódni. Ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha önfejlesztés helyett másokat próbál maga alá rántani. Azonban nem az ő kizárólagos felelőssége az, amit csinál. Azért tudja ezt megtenni veled, mert Te hagyod. Te adtad neki ezt az erőt. Általad lesz erős, még ha valójában nem is az, csak a Te szemedben. Csak hozzád képest nagy, mert elfogadtad ezt a valóságodnak. És ahogy az ő ereje is csak a Te agyszüleményed, úgy a saját gyengeséged is az. Ha szeretnéd és tisztelnéd önmagad, akkor nem tennéd függővé a saját értékedet attól, hogy egy másik ember mennyire értékel Téged. Főleg nem egy olyan ember, aki nem segíteni próbál neked, nem győzni akar látni az életed küzdelmeiben, hanem Téged akar legyőzni egy olyan harcban, amiben nem is kellene részt venned. Te mégis hatalmat adsz neki magad felett. Az ilyen ember a Te görnyedt hátadon áll, és ezt addig tudja megtenni, amíg fel nem egyenesedsz. Addig tűnhet csak nagynak, amíg Te kicsinek hiszed magad. Amíg meg nem érted, hogy még ha jobb is nálad valaki valamiben, attól még emberként semmivel sem több nálad. Nem több, csak más. Mert neked is vannak értékeid, és egészen biztos, hogy valamiben Te vagy a jobb, a tehetségesebb, a tapasztaltabb. Azonban mint ember, nem vagy nála sem több, sem kevesebb. Más vagy. Más múlttal, más tapasztalatokkal, más értékekkel, más genetikával, más érdeklődéssel, más érzésekkel. Nem több, nem kevesebb, hanem más.... A valódi erős emberek Sokan élnek meg az olyan lelki sérülések elszenvedőiből, mint amilyen talán Te is vagy. Akiket elnyomtak, akikkel elhitették, hogy értéktelenek, és akikben próbálják fenntartani ezt a hitet, mert így irányíthatóak, és így folyamatos tápanyagot biztosítanak annak, aki elismerésre éhezik. Biztosan Te is láttál vagy akár tapasztaltál is olyat, hogy egy lelki sérült emberen gúnyolódnak. Megcsalja a párja, erre a szemei közé kapja, hogy milyen kis hülye. Kudarc éri a munkájában, a hobbijában vagy a magánéletében, erre a másik kiröhögi, vagy néhány becsmérlő szó kíséretében belerúg, ha már úgyis a padlón fekszik. A vesztes gyenge, a fölötte ítélkező pedig erősnek tűnik. Csakhogy nem az. Nem erős. Aki egy lelki sérült emberen gúnyolódik, az maga is lelki sérült. A másokon való felkapaszkodás a gyengeség jele. Azok csinálják, akik önerőből képtelenek magasra törni. Akiknek soha nem kellett még a padlóról felállni. Onnan, ahol nem tudnak maguk alá nyomni senkit. Ahol nem tudnak másokon élősködni. Ahol egyetlen lehetőségük marad: szembenézni a félelmeikkel és a gyengeségeikkel, és folyamatosan fejlődve mindig jobbá, többé válni tegnapi önmaguknál. Aki másokat lenyom, az nem tapasztalta még meg azt, hogy mit jelent a valódi erő. Az mindig talált valakit a környezetében, akin élősködhetett. Akinek az energiáját leszívva magát többnek érezhette. Az ilyen embereknek még soha nem kellett igazán küzdeniük. Még nem edzette meg őket az élet, még nem voltak rákényszerítve, hogy ne csak erősnek látsszanak, hanem tényleg azok legyenek. A valóban erős emberek nem nyomnak le másokat, mert pontosan tudják, hogy milyen mélyen lenni. Ők arra használják az erejüket, hogy felemelkedjenek, és hogy másokat is felemeljenek. Ők nem akarják senkinek sem bizonygatni az erejüket, mert tisztában vannak vele, és nincsen szükségük külső visszaigazolásra. Csak teszik a dolgukat, és próbálnak másoknak is segíteni; vagy ha azt nem tudnak, akkor legalább nem ártani nekik. Ők már megértették azt, amit egy bölcs olasz közmondás szemléletesen így fejez ki: - A játék végén a király és a paraszt ugyanabba a dobozba kerül vissza- Nem a padló a lakhelyed! Most, hogy érted az erő fogalmát, talán már látod, hogy eddig eléggé félreértelmezted azt. Olyanokat láttál erősnek magad körül, akik egyáltalán nem azok. Olyanoknak adtál hatalmat, akik önerőből nem tudták volna kivívni azt. Olyanoknak, akik hatalomért küzdenek, nem pedig azért, hogy tegnapi önmaguknál jobb emberek legyenek. Az ő sikerük kulcsa a Te kezedben van. Miattad kerültek föléd, és csak addig vannak ott, ameddig hagyod. Csak addig sikeresek, amíg Te közreműködsz a tevékenységükben. Amíg elhiszed magadról, hogy értéktelen vagy, aki másoknál kevesebb. Persze értem, hogy miért érzed ezt. Sok kudarcot megéltél már az életed során. Sokszor kerültél padlóra, sokszor aláztak meg, sokszor érezted azt, hogy másoknak jobban megy az élet. De tudod, nem vagy egyedül. Mindenki bukott már el, méghozzá nem is egyszer. Vannak, akiknek könnyű kis fenékre pottyanás jutott, míg mások úgy estek pofára, hogy a foguk is beletört. Vannak, akiknek ilyenkor segítettek, és vannak, akiket még mélyebbre nyomtak. Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy emberként mennyire értékesek. Ha a kudarcaid alapján akarod meghatározni a saját értékedet, akkor gondolj bele abba, hogy kisbabaként hányszor buktál el. Hányszor próbáltál két lábra állni sikertelenül, hányszor etted le magad, hányszor pisiltél magad alá, hányszor próbáltál elkapni egy labdát, ami a kezeid között átcsusszanva a fejedről pattant vissza. Na és? Nem sikerült, megpróbáltad újra. Felálltál újra. Kezedbe vetted újra az evőeszközt. Megtanultál WC-re járni. Megtanultál labdát elkapni. Megtanultál élni, nem csak a kudarcaidba beletörődve létezni. Pontosan ezen kudarcok által váltál erőssé és életképessé. A bukásaid miatt kellett újra és újra felállnod. Padlóra kerültél, mérhetetlenül gyengének érezted magad, aztán összeszedted minden erődet, és folytattad az utadat. A kudarcaidban megtaláltad a lehetőséget. Akkor még többnyire tudat alatt történt ez, de most, felnőttként már tudatosan felhasználhatsz mindent, ami történt veled. Azt az energiát, amit mások véleménye miatt önmagad emésztésébe fektetsz, fordíthatod arra is, hogy megkeresd a lehetőséget. A lehetőséget, hogy fejlődj, hogy haladj a saját céljaid felé, és hogy ne a leértékelt áruk polcára helyezd magad. Soha ne feledd, hogy aki másokon élősködik, az önmagában életképtelen. Aki a Te életeden csámcsog, annak a sajátja nem elég tartalmas. Aki erősnek akar látszani, az valójában nem az. Ne etesd azt, akinek Te vagy a tápláléka.