Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az élet mindég tanít valami újat..

2018.10.12
Sok szennyet, rágalmat, sértést, bántást és lelki terrort kaptam az elmúlt hónapokban x helyről és személyektől. Gondoltam viszonzom. Nem hálátlan típus lévén... Töredékét adván vissza annak bár, mit kaptam, rájöttem hogy nekem ez nem megy. Egyrészt azért nem, mert alig pár hét után nem tudtam tükörbe nézni. Utáltam amit benne láttam. Szemen köptem volna legszívesebben azt a valakit, aki onnan visszanézett rám. Visszataszító volt. Szánalmas. Undorító. Sok mindenre képes a fájdalom, a harag, a kétségbeesés, a tehetetlenség, a felkavart lelkiállapot. Még olyan hasonlóan ocsmány dolgokra is, amelyek nem önállóan belőlünk ötletelődnek ki, csak viszonozzuk azokat.. Sokszor vagyok én is rossz ember. Sokszor vagyok gané, meg sz@ralak is. Még többször vagyok idegesítő, már-már kibírhatatlan is.. De az utóbbi időben kapott javakat nem tudnám olyan művészi szinten csinálni, főleg meg nem részemmé választva és tartósan alkalmazni, mint amit és ahogyan azt kaptam. A harag, bosszú és társaik csak addig okoztak megkönnyebbülést, enyhülést, míg a belső háború csillapodik. Ez a fajta emberi értékrend annyira messze áll tőlem, hogy alig pár hét múlva már azon kaptam magam, hogy ez inkább megkeserít, és ön-undort kelt, mintsem részemmé váljon, vagy tovább gyakoroljam... És én még felnéztem ezelőtt az olyan emberekre, akik egyetlen mondattal értek célt!?
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.