Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Imádom az állatokat!

Már rég nem érdekel mások negatív véleménye. Túl a harmincon, közeledve a negyvenhez, eljutottam életem azon pontjára, amikor már csak az számít, hogy boldogan éljek úgy, ahogyan az nekem jó. Mindíg voltak emberek, akiknek nem tetszett sehogy sem. De kit érdekel, tetszik e vagy nem másoknak az, ahogyan élünk? Nem azért élünk, hogy valaki(k)nek megfeleljünk! Én magamnak megfelelek és örülök, hogy az életem fiatal korom óta az állatok kísérik. Mert ez csak így jó. Állatok mindíg és mindenhol, s minden helyzetben. Örömben-bánatban, társaságban-magányban, szegénységben-jólétben, tragédiában-áldásban egyaránt. Nagyon sok, vegyes érzésekkel, tragédiákkal és káosszal tarkított élethelyzeten vagyok túl, és mindvégig ott voltak az állatok. Jóban és rosszban is ott voltak velem. Akkor is, amikor a saját hozzátartozóim magamra hagytak. Amikor senki nem értett meg. Amikor magányos voltam, amikor bizonytalan, amikor kétségbeesett. Amikor mindenki csak bántott, ők akkor is ott voltak, hogy vigaszt nyújtsanak. Együtt sírtak, együtt nevettek velem. Sosem csaptak be, sosem toltak el, sosem kritizáltak, sosem ítélkeztek felettem. Mindíg, minden helyzetben megértettek, elfogadtak úgy, ahogy voltam, s ahogy vagyok. Ez egy küzdelem egyébként. Sokan vagyunk meg nem értettek. Ezért inkább megkerestem a hozzám hasonlókat. Akik szintúgy szeretik az állatokat. A többi vélemény már nem érdekel. Ennyi évesen csak tudom, mi a jó nekem. Eddig is megnyertem a csatákat, ezután pedig már nem lesznek ilyen csaták. Nem lesznek, mert már eljutottam életem azon szakaszához, amikor nem foglalkozok ezekkel az emberekkel. Igenis összebújok éjjel a kutyámmal, a macskámmal. És szeretem a macskáimat, kutyáimat, meg a nyulaimat. Ez az élet. Ez az életem. Az én életem. Ha te is így szeretsz élni, hát élj így, ne szégyelld és ne foglalkozz senkivel! Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy mások beleszóljanak! Nem szégyellem bevallani, hogy az állataim sokkal közelebb állnak hozzám, mint a legtöbb ember, akit ismerek. Az állatok példaértékűen mutatják meg nekünk, homo-sapiens-sapienseknek, mint "felsőbbrendű fejlett lényeknek" .. az " evolúció csúcsának " miként kellene élnünk, viselkednünk, normális társadalmat alkotunk! Ők tudják hogy mi az önzetlenség, az IGAZI SZERETET, hála, odaadás és hűség!! Ők tudják és nyújtják! Önzetlenül, őszintén.