Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Magamról...

Napjaim csodásan telnek. Bárhol is vagyok, úgy érzem otthon vagyok. Szokatlan módon azt tapasztalom, hogy rengeteg pozitív energia és ember vesz körül. Csodás ez a változás. Eddigi életem során folyton csak merültem. Most viszont töltődöm. Visszaszállt belém az élet. Soha eddig nem szerettem ennyire élni, mint most. Rengeteg célom van. Rengeteg tervem. Megvalósítandó álmaim és vágyaim. Melyek hiszem hogy valóra válnak. Mint most itt a jelenben is történik. Sok apró szép dologból tevődik össze az életem. S ezeket mind kivétel nélkül látom, érzem, élem, ahogyan a hálát is, hogy ez megadatott. Ezek az apró kis szépségei az életemnek tesznek teljessé, s nyitották fel egyúttal szemeimet arra, hogy meglássam, belássam, hogy az akarat, a kitartás, a kismillió sikeres és sikertelen próbálkozás nem volt hiába. Mert semmi sincs hiába. A nehézségek értem voltak. Nem ellenem. A millió buktatója az életemnek, a kudarcaim, és a sok fájó dolog, azok tettek erősebbé. Ezek adtak önbizalmat, s mutatták meg, hogy a tartós csüggedés nem kifizetődő. Hogy szabad és érdemes a szívem kapuját tágra nyitni, a falaimat lebontani, s beengedni amit és akit nekem szánt a sors. Megmutatta, hogy vannak még bizony jó emberek, önzetlen, tiszta lelkű, jó szándékú, amolyan földre szállt angyalok. Megmutatták, hogy amit rossznak élek meg, az nem feltétlenül rossz. Megtanultam hogy sosincs késő. Hogy az emberek valamint a minket körülvevő világ nem csak fekete-fehér. Csak meg kell tanulni látni a színeket. Akarni kell látni. Megtanultam hogy a félelem nem rossz dolog, csak jól kell tartani a gyeplőt. Ahogyan már azt is tudom, hogy a hibáimmal együtt is lehetek értékes ember. S nem a múltam határoz meg, hanem a jelenem. Nem mások szava ítél meg, hanem a tetteim. Azok mindent elmondanak. Helyettem is. Azon vagyok, hogy olyan emberré váljak, aki nyugodtan néz a tükörbe. Aki nyugodt lelkiismerettel hatja éjjelente álomra fejét. S törekszik arra, hogy mindíg adjon valami kis pluszt az őt körülvevő világnak.